1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. idegen, rendsz. szennyező anyag eltávolításával folyamatosan tisztává tesz valamit. cipőt tisztít. | <élelmiszert> fogyasztásra alkalmatlan részeitől folyamatosan megfoszt. zöldséget tisztít.

2. <szennyet> eltávolít. foltot tisztít.

3. irod erkölcsileg folyamatosan tisztává tesz.

1. a szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. ▸ járt út ▸ elzárja az utat valami elől ▸ megtisztítja az utat valami számára ▸ utat tör | <nagyobb, forgalmas utcák nevében.> rákóczi út. | ▸ fel is út, le is út

2. az a vonal, pálya, amelyen valaki, valami halad(ni szokott). szárazföldi, vízi, légi út; a lövedék útja; ▸ szabad az út ▸ útban van ▸ valakinek az útját keresztezi

3. menés, járás, utazás. fél órai út; ▸ útban van

4. valaminek folyamata, lefolyása. a sors, a történelem útja; ▸ valaminek az útja el van zárva

5. cselekvés, viselkedés irányvonala, módja. a bűn, az igazság útja; helyes, helytelen úton jár; rossz útra visz, csábít valakit. | vmely cél felé haladó törekvés, folyamat iránya, módja. a boldogulás, a gyógyulás útja.

6. tervszerű eljárás, módszer. célravezető út; törvényes úton. | a gyakorlatban alkalmazott tudományos, műszaki eljárás. vegyi úton.

7. lehetőség valaminek elérésére, megoldására. utat(-módot) keres, talál valamire; új ut(ak)at nyit. ▸ kiadja valakinek az útját

[fgr]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.

3. jelentős dolog. ez már valami!; ▸ ez is valami? ▸ viszi valamire ▸ lesz belőle valami

4. (mn-ként) olyan, aminek mivolta, jellege, minősége ismeretlen v. meg nem határozható. valami baj van; mutatok valami szépet. | a jelzett személy, dolog fajtájához, milyenségéhez hasonló; olyan, mint ... úgy él, mint valami kiskirály. | kevéssé, pontatlanul ismert. valami lajos vagy kicsoda keresett. | pejor ismeretlen és kevésre becsült. valami nővel tölti az idejét.

5. (mn-ként) egy kevés, valamennyi. valami időm még van.

6. (hsz-ként) biz körülbelül, mintegy. voltunk valami tízen.

7. (hsz-ként) biz <fokozó és nyomósító szóként:> nagyon, rendkívül. valami szörnyű! | ▸ nem valami nem valami jól sikerült.

1. nép rég ami (csak).

2. elav amilyen (csak).

1. bizonytalan, meghatározatlan minőségű, természetű tárgy, dolog. de furcsa valami ez!

2. ritk pompás, remek dolog. az aztán a valami!

1. valakinek, valaminek szánva. versek óvodások számára; kinek a számára tették félre? | valakinek a javára, érdekében. ingyenjegy a tagok számára.

2. valakit illetően, valaki előtt. mindenki számára fontos.

1. megszámlált egység(ek)ből álló mennyiség. | <kif-ekben.> ▸ számba jön ▸ számba vesz valamit ▸ számon kér valamit ▸ számon tart valamit ▸ számot ad valamiről | számadat. beszélő v. beszédes számok.

2. ennek egy v. több számjegyből álló jele. kétjegyű szám.

3. <ez mint valaminek a megkülönböztetésére, nyilvántartására való megjelölés; házszám, iktatószám stb. (röv.: sz.).> helyrajzi szám. | telefonszám, telefonállomás. a hívott szám foglalt.

4. műsoros rendezvény, verseny egyik önálló része. | kül. a könnyűzenében: zeneszám. | (állítm-ként) ▸ nagy szám

5. újság, folyóirat stb. azonos sorszámú és tartalmú példányai együttvéve, ill. közülük egy.

6. nyelvt az a kategória, ill. ennek megfelelő alak(ok rendszere), amely azt fejezi ki, hogy egy v. több személyről, dologról van-e szó. egyes, többes szám.

[ tör ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.